Facebook-stop Tádzsikisztánban

A tádzsik elnök megelégelve a személyét és kormányát bíráló Facebook posztokat, ismét letiltatta az őt oly régóta bosszantó közösségi oldalt. Az ország telekommunikációért felelős vezetője, Beg Zsukorov utasította valamennyi internet- és mobilszolgáltató céget, hogy tegyék elérhetetlenné a Facebook-ot.  

"A gyalázkodás melegágya"

Bizonyítékokkal ugyan nem tudta vagy akarta alátámasztani, de a Reuters-nek tett nyilatkozatában Zsukorov azt állította, hogy a fizetett mocskolódók esetenként akár 5–10 ezer dollárt is kaptak posztonként. A Facebook-ot a gyalázkodás melegágyának titulálta és kijelentette, hogy vele egyetemben akadémikusoknak, orvosoknak és más prominens személyeknek is végleg elegük van a sárdobálásból, ami a közösségi site-okon folyik. Mint mondta "valósággal izzott a telefonja a lakossági panaszok áradatától" is.

Más vélemények szerint egyértelműen arról szól ez a történet, hogy Emomali Rahmon államfő, aki egyébként 1992 óta vezeti az országot, már a jövő évi választásokra készül és ily módon igyekszik minden vele szemben nyilvánosan megfogalmazott kritikát kiirtani a közbeszédből. Az utóbbi három évben több mint 150 embert zártak el szélsőségesség vagy az állam megdöntésére irányuló kísérlet vádjával és az elmúlt hónapokban már megalalkult egy "önkéntes" internetfigyelő testület is. 

A rettegett fél %

A Facebook területi képviselője szerint a cégnek át kell gondolnia a helyi működést, de egyelőre nem tervez válaszlépést - annak ellenére sem, hogy idén márciusban egyszer már 

10 napra letiltották az oldalt. Az elmúlt fél évben mintegy 25 %-kal  nőtt a Facebook-felhasználók tábora, de még így is csak a helyi lakosság 0,55%-át teszik ki. Ilyen arányok mellett aligha indokoltak a kormány aggályai. Arról nem beszélve, hogy a sértő tartalmak és gyűlöletbeszédek eltávolítására a Facebook felszólítható, így valójában teljesen fölöslegesen adtak újabb okot a nemzetközi tiltakozásra.

Az esettel kapcsolatosan még jó pár kérdés válaszra vár. Például ha valóban rendelkeznek információkkal arra vonatkozóan, hogy valaki pénzelte a becsületsértő bejegyzéseket, akkor miért nem őt vonták felelősségre? Megalapozott vádak alapján büntetőjogi eljárást indíthatnának és nem kellene a kollektív bűnösség elvét alkalmazva az egész közösséget büntetni. Ha pedig valóban akkora társadalmi támogatottságot élveznek, mint mondják, akkor miért nem hagyják, hogy az internetes társadalom egyszerűen felfalja a trollokat?

Mindenesetre attól, hogy a Facebookot, a Google-t vagy akár a komplett világhálót bojkottálja egy állam kormánya, a közbeszéd és a nyilvánosság még nem szűnik meg. Ezt a leckét számos ország példájából lett volna alkalma megtanulni a tádzsik vezetésnek.

Kapcsolódó cikkek:

http://mtmi.hu/cikk/277/Facebook__Nyilvanossag_a_kapcsolat_bonyolult

http://hvg.hu/vilag/20121127_Betiltottak_a_Facebookot_Tadzsikisztanban

http://www.origo.hu/nagyvilag/20121127-letiltottak-a-facebookot-tadzsikisztanban.html

Védd meg a webet!

A német parlament olyan szerzői jogi törvénytervezetről vitázik, amely ha végül életbe lép, fájdalmasan érintheti mind a keresőoldalakat, mind a hírgyűjtő portálokat. A törvény ugyanis korlátozná a keresőmotorok hozzáférését az egyes lapok online kiadásaihoz és a kiadók ezután maguk dönthetnék el, hogy milyen feltételek mellett engedik linkelni oldalaikat. 

Nincs több ingyen lead!

A hírlapkiadó vállalatok és az egyre erősödő európai sajtólobbi azt szeretné elérni, hogy tartalmaikhoz ne férhessenek hozzá közvetlenül a különböző keresők és csak az általuk megszabott feltételekkel jeleníthessenek meg előzeteseket az egyes írásokból. A tervek szerint ezért pénzt is kérhetnének. "Nyilvánvaló, hogy a más tartalmából pénzt csináló vállalatoknak fizetnie kellene érte." - nyilatkozta a Német Lapkiadók Egyesületének szóvivője. "Igen, a Google sok forgalmat visz a híroldalakra, de sokat is keres rajta."

A német Kereszténydemokrata Párt és a szabad demokraták abban bíznak, hogy egy ilyen megoldással hozzásegíthetik az internet terjedésével egyre nehezebb helyzetbe kerülő lapkiadókat, hogy legalább kieső bevételeik egy részét pótolni tudják. Persze nem a kisebb kiadók napi gondjairól beszélünk, hanem az olyan lapkiadó óriásokról, mint például az Axel Springer. A Financial Times cikke szerint a tervezet több nagyobb kiadó nyomására került napirendre. A Német Lapkiadók Egyesületének felmérése szerint az elmúlt tíz évben 20 százalékkal csökkent a nyomtatott sajtótermékek eladása, ezzel 11 milliárd euróra esett vissza az éves bevételük. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy az olvasók egyre inkább az internetet használják tájékozódásra és hírolvasásra - ennél sokkal fájóbb pont, hogy magukkal vonzzák a hirdetőket is. 

Európa vs. Google

A Google nyíltan szembeszállt a kormánnyal és nyilvános tiltakozó kampányba kezdett "Védd meg a webet - találd meg amit keresel" szlogennel, amelyben tiltakozásra szólítja fel minden felhasználóját. A kereső bevételeit komoly mértékben megcsapolnák a linkelésért fizetendő jogdíjak, így hát érhető a berzenkedésük. "Minden internethasználót arra kérünk hogy álljon ki az interneten elérhető sokszínű információkért és a keresés védelmében." - mondta Stefan Tweraser, a Google helyi vezetője. "Egy ilyen törvény minden internethasználót érintene Németországban." 

Franciaországban és Olaszországban nemrég szintén felmerült a licencdíjak fizetésének kérdése. A Google ezzel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy részükről bármely weboldal kérheti eltávolítását a Google News-ból. Brazíliában ez már meg is történt, ugyanis a vezető helyi lapok bojkottálták a szolgáltatást. A brazil lapkiadók 2010-ben még hajlottak az együttműködésre. Megengedték, hogy a Google felhasználja a cikkek első néhány sorát figyelemfelkeltésképpen, de a kísérlet megbukott, mert az olvasók beérték a rövid hírmorzsákkal is és nem kattintottak tovább a teljes változatra. 

Kapcsolódó cikkek:

http://www.hwsw.hu/hirek/49442/google-nemetorszag-kereso-jog-internet.html

http://itcafe.hu/hir/google_news_nemetorszag_ado_mozilla.html

http://mediatorveny.hu/cikk/475/A_Google_nemetorszagi_fekete_napja

Assassin's Creed III: Single Player teszt

Az Assassin's Creed első része öt éve robbant be a videojátékos köztudatba, és bár a debütálás nem volt maradéktalanul sikeres, a Ubisoft - tanulva hibáiból - napjaink legsikeresebb sorozatát építette fel az orvgyilkosok kalandjaiból. A tavalyi Revelations után a kiadó elhozta nekünk a valódi folytatást, amiben már egy új hős és egy új világ várja a történet szerelmeseit.  

Kevés olyan játék jelent meg idén, amit akkora várakozás előzött volna meg, mint az Assassin's Creed harmadik részét. Az elvárások persze nem alaptalanok, hiszen az AC sorozat az elmúlt  években egybeforrt az igényesség fogalmával, és az új rész beharangozója szerint legalább akkora változást fog hozni, mint a 2009-es második rész. A PC Guru tesztjéből kiderül, hogy sikerült-e beváltani az ígéreteket.

A novemberben megjelenő játék 8500 forintért szerezhető be a szaküzletekben, ráadásul a játék minden platformon magyar felirattal fut. A PC-s tábornak jó hír, hogy idén sem kell plusz fél évet várnia a megjelenésre, ugyanis mától személyi számítógépekre is telepíthető lesz.

A játék felépítése

A főhősünk Connor, a félvér indián, aki bosszúvágytól fűtve belekeveredik a függetlenségi háborúba. A sztori egy kisebb csavarral 1754-ben, jóval Connor születése előtt veszi fel a fonalat és még csak nem is az amerikai kontinensen. Az első 3-4 órája teljesen lineáris, hiába is keressük benne a korábbi részek szabadságát - a ránk bízott feladatokat előre meghatározott módon hajthatjuk csak végre. Az új helyszínek persze némiképp ellensúlyozzák a monotonitást. Maga a játék 12 fejezetből épül fel, és ezt egészíti ki a jelenben tevékenykedő Desmond három küldetése. A sztori végigvitele nagyjából 14-15 órát vesz igénybe, ami ugyan nem valami sok, viszont legalább tisztességesen fel van építve. A lezárás ennek ellenére is összecsapottnak hat - valahogy hiányzik belőle a valódi katarzis élménye.

Még a negyedik fejezetben is viszonylag szűk a mozgásterünk, cserébe viszont megnyílik előttünk a nyomkeresés és a tereptárgyak megmászásának lehetősége, ráadásul kedvünkre vadászhatunk is a gazdag virtuális vadasparkban. Az elejtett vadakat egyébként meg is lehet nyúzni, az így szerzett bőröket pedig a különböző árusoknál pénzre lehet váltani. Itt érdemes odafigyelni a technikára is, hiszen a golyóval kilyuggatott prémért kevesebbet fizetnek. A főhős új mozdulatokat is tanult az előző rész óta: a sűrű aljnövényzetben automatikusan meglapul, a testét eltakarni képes fedezékek mellé pedig már önállóan odasimul. E két funkció később jól jön majd lopakodáskor és az áldozatok becserkészésekor is. 

Az AC III minden eddigi résznél hűebb a történelemhez. A játékot olyan valós figurák is színesítik, mint Charles Lee, George Washington és Marquis de La Fayette. A küldetéseink pedig egyre olyan események körül játszódnak, amelyekkel a történelemkönyvek lapjain már  találkozhattunk. Külön dicséretes, hogy a történet írói nem estek abba a csapdába, hogy jók és gonoszok felállásban ábrázolják a szembenálló feleket. Hősünk ugyan a függetlenségért harcolók táborát segíti, de éppen az ő példáján keresztül láthatjuk, hogy a legmagasztosabb célok elérése is ártatlan életeket követel.

A történet a játék kevesebb, mint 50 %-át teszi ki, a maradékot a szabadon bejárható területeken véghezvihető megannyi mellékküldetés biztosítja. Ezúttal New York és Boston városát járhatjuk be, továbbá adott a vadon (Frontier) és a tanyánk (Homestead) - ez utóbbi lényegében a bázisunknak felel meg. A sztori során mindenképpen be fogjuk járni az említett területeket, ám az egyes helyszínek önmagukban is rengeteg elfoglaltságot biztosítanak, így aki 100%-ra szeretné teljesíteni a programot, az 40 óránál is többet eltölthet az AC III-mal.

Régi elemek kicsit másképp

Kiemelt pozitívum, hogy a játék úgy nyújt újdonságokat, hogy közben hű marad a szériát naggyá tevő játékelemekhez. A háztetőkön ezúttal is könnyedén tudunk közlekedni, és hiába vannak széles sugárutak városszerte, az épületek között most is rengeteg sikátor található, ahol kis szerencsével elbújhatunk üldözőink elől. A játék megörökölte a korábbi részek körözöttségi-rendszerét is, tehát ha hibázunk, akkor egyre nehezebb lesz szabadon mozognunk. A maximum hármas szintig feltornászható mutatót egyébként most is a körözési plakátok szaggatásával és a rikkancsok lefizetésével csökkenthetjük, de akár fellázíthatjuk a helyi lakosságot is.

A városok felszabadítása sem újkeletű dolog, hiszen már a Brothethoodban is találkozhattunk ezzel a játékelemmel. A városok kerületekre oszlanak, és alapból minden ilyen egységet templomosok uralnak. Ha sikerül felszabadítani őket, akkor csatlakozik hozzánk az adott kerületben tevékenykedő kollégánk is. Összesen hat orvgyilkost szervezhetünk be, és minden egyes új tag után kapunk egy speciális akciót. Az első a sima assasinate, mikor barátaink segítenek nekünk a harcban, aztán ott a riot lehetőség is, mikor elterelésképpen balhét kavarnak az utcán. A cover escort mozgó fedezéket biztosít és végül ott a lure, mikor az egyik társunk felhívja magára a figyelmet és eltereli az utunkban álló őröket.

A Frontier nevű területen konvojokat támadhatunk meg, kipucolhatunk brit erődöket, csatlakozhatunk vadásztársaságokhoz, megoldhatjuk az erdőben élők küldetéseit, kereshetünk kincsesládákat, vagy egyszerűen csak barangolhatunk a jobbára érintetlen természetben.  Mindezt azzal tetézik az alkotók, hogy az egyes játékrészekben változnak az évszakok, sőt még az időjárás is dinamikus. Emellett nem szabad elfeledkeznünk a tanyánkról sem, ahol kezdetben csak egy lepusztult kúria áll. Az idő múlásával azonban megjelennek a letelepedni vágyó emberek és a terület fokozatosan, küldetésről küldetésre várossá növi ki magát.

A kereskedelmet és a szállítást főkönyvünk segítségével, egy külön menüben irányíthatjuk, majd egy ponton túl megjelenik a crafting opció is, amivel különböző fejlesztéseket hajthatunk végre, illetve nekiállhatunk saját termékek gyártásának is. Mindez persze nem kötelező, a játék végigjátszható enélkül is, de összességében az ilyen kiegészítések teszik teljessé az élményt.

Ha pedig a sok szárazföldi tevékenység nem lenne elég, akkor újdonságként a tengeren is bizonyíthatjuk rátermettségünket. Kapitányként tengeri ütközetekbe is bocsátkozhatunk, ahol némi taktikázás segítségével tengerfenékre küldhetjük az ellenséges fregattokat - vagy akár meg is csáklyázhatjuk és elfoglalhatjuk őket. A szisztéma gyorsan átlátható, a tengeri fogócska pedig olyan izgalmakat tartogat, amihez foghatót ritkán nyújt videojáték.

A PC Guru ítélete

A teszter szerint a játék valódi élménnyel ajándékozza meg a játékosokat, de ettől még korántsem tökéletes. A korábban már említett, kissé összecsapott befejezés mellett fájó pont, hogy továbbra sincs igazi kihívás a programban. A harcrendszer még tovább egyszerűsödött a korábbihoz képest és a visszatámadás használatával egy nagyobb csoport is simán elintézhető. Szintén zavaró, hogy a fejlesztők túl sokszor élnek az előre megrendezett akciók lehetőségével - akadnak olyan küldetések, amikben a feladat csakis úgy kivitelezhető, ahogy azt a tervezők elképzelték. Hasonló, bosszantó apróságok persze még bőven akadnak (főleg az irányítás frontján), de végeredményben ezek eltörpülnek a játék nyújtotta szórakozás mellett. A PC Guru összességében az idei év legtartalmasabb játékaként értékelte, a játék 92 %-ban pozitív minősítéssel végzett.

Kapcsolódó cikkek:

Vár egy új világ! - Assassin's Creed III. PC Guru. 2012/12, 54-59.

http://www.sg.hu/cikkek/93789/assassin_s_creed_iii

http://www.gamekapocs.hu/cikk/1955/assassin_s_creed_iii_teszt

http://www.jatekok.hu/jatek-hirek-201211-28-assassin-s-creed-iii-teszt.html